A mimikri egyszerűen megfogalmazva másolt minta. Legtöbb esetben ez a szüleinktől átvett, generációkon át öröklődő, másolt mintákat jelent. Minden olyan dolgot, legyen az viselkedés, érzelmi reakció, élethelyzetekben való döntés, reagálás, testalkat, stb., amit a beilleszkedés reményében kopíroztunk le szüleinktől, nagyszüleinktől, testvéreinktől- bárkitől, aki hatással van az életünkre.
A másolás egy velünk született képesség, ami csendben, tudattalanul, a hétköznapokba észrevétlenül beágyazva munkál bennünk, a kimondatlan cél pedig mindig az alkalmazkodás, a környezetünknek való megfelelés. Ezzel a képességgel tanulunk meg beszélni, enni, járni, viselkedni és még sok minden mást.
Csakhogy a szüleinktől vagy akár később a baráti társaságtól leutánzott minták nagy része már nem szolgál minket, sőt- károsabbak, mint azt elsőre gondolnánk. A generációkon át örökített minta a másoktól átvett valósághoz vezet, azaz: nem a saját életünket fogjuk élni, hanem valaki másét, a szüleinkét, nagyszüleinkét.
Pontosan a saját jellemünket, választásainkat, teremtéseinket nyomjuk el, önmagunk előtt is elrejtve.
„Nem akartam olyan lenni, mint a szüleim, de sajnos pont ugyanúgy viselkedem, mint ők”.
„Megfogadtam, hogy legközelebb másként döntök, de amikor a szituáció ismét előáll, akkor megint úgy reagáltam, ahogyan nem szerettem volna, és végül mindig ugyanott lyukadok ki.”
Sokszor hallunk ehhez hasonló keserű, lemondó kijelentéseket. Ezek azok az esetek, amikor a felismerés ugyan megvan, gondolati szinten tisztában vannak azzal, amitől szabadulni szeretnének, de valahogyan mégsem megy: mintha a szüleinktől átvett, átörökített minta időnként automatikusan bekapcsolódna, és elsöprő erővel aratna győzelmet újra és újra.
Ezeket a mintákat ugyanis bezártuk, elraktároztuk a testünkbe, mondhatjuk, hogy tudattalanul is írányítanak minket. A felismerés egy pozitív, értékes dolog, de önmagában nem elég. Egyrészt a hitrendszert kell kioldani facilitálással, amikor elhittük, hogy ez a minta számunkra kell, hasznos, értékes, másrészt a testi szintből is ki kell oldani, mert mint egy program, amit nem mi írtunk, vezérel minket.
Az első kezelésre Ildikó egy szakítás után összezuhanva érkezett. Párkapcsolati problémák miatt keresett fel, amik elmondása szerint az életében menetrendszerűen ismétlődtek: mindig olyan férfiakkal kezdett kapcsolatot, akik elhanyagolták, sokat voltak távol, kevés időt töltöttek vele. Így a párkapcsolatában nem is lehetett első, nem egy esetben még második sem, ami méltatlan helyzet volt számára.
Eleinte próbált magának magyarázatot adni, mondván, ezt valójában ő akarja így, ez neki is jó… De az idő múlásával, a kudarcélmények szaporodásával egyre inkább világossá vált számára, hogy ez a működés sohasem volt számára tápláló, és végre változtatni akart.
Az első egy órában a facilitálás során jöttek számára az óriási felismerések: a származási családtól átvett minta képe rajzolódott ki előtte. De mindenekelőtt az, hogy tulajdonképpen a párválasztása soha nem magáról, hanem a szüleiről szólt: édesapja a házasságuk alatt kevés időt töltött édesanyjával, aki hol magával vívódott, hol elfogadással hárítva, de nem változtatott ezen, Ildikó pedig tudattalanul is lemásolta ezt a mintát.
Amikor megkérdeztem a testét, milyen kezelés lenne számára a legnagyobb hozzájárulás, azonnal a mimikri jelent meg. A kezelés elkezdődött, Ildikó pedig már az elején óriásit könnyebbült: a teste szó szerint falta az energiát.
A kezelés után úgy érezte, mintha egy szikladarab gördült volna le a hátáról, a gondterheltség helyett mostmár a felszabadultság ült ki az arcára, végtelenül hálás volt. Hatalmas öleléssel köszönt el, a továbbiakban pedig rendszeresen visszajárt kezelésekre, és bizony sikerült is jó értelemben „felforgatnia” az életét. A párkapcsolatai 180 fokban átalakultak, mellette pedig számos másoktól átvett mintát ismert fel és engedett útjára. Ha pedig egy-egy másolt séma szépen csendben vissza próbálna szökni az életébe, azt az éberségének és a kezeléseknek hála azonnal sikerül lefülelnie.
