Energiahiány, kedvetlenség, örömtelenség
Járt nálam egy fiatal hölgy, nevezzük Katának. Teljesen energiátlan, kedvetlen állapotban jött hozzám, mintha a húszas évei végére teljesen kiégett volna. Nem talált örömre a munkájában, de munka után sem lelkesítette semmi.
Ahogy tovább beszélgettünk róla, tulajdonképp arra sem tudott válaszolni, ha lenne egy szabadnapja, hogyan töltekezne? Milyen lenne az ő tökéletes napja? Mire is van szüksége a töltekezéshez?
Hogyan tudunk kikerülni a kedvetlenség, unottság állapotából?
Ahhoz, hogy Kata visszatalálhasson saját forrásához, legbelső énjének vágyaihoz, egy vezetett meditáció segítségével építettem fel Kata találkozását gyermekkori önmagával. A folyamat során feljöttek mindazok a régi érzések, amikor már nem volt semmi boldogság a családjukban, ugyanis szülei nagyon korán elváltak. Édesanyja legfőbb motivációja volt a biztonság, a kiszámíthatóság. Hiányzott a játék, a nevetés, a spontaneitás. A napok csak elteltek a feladatok és kötelesség tengerében.
Amikor annyira megfelelésből éltük az életünket...
Ekkor ástunk még mélyebbre, hol veszett el az öröm? Mikor tört el mindez? Így került elő a női felmenők vonala, jelen esetben csak az édesanyja saját fiatalságának története került elő a homályból. Kata meglátta, mikor feladta édesanyja a saját álmait abban a pillanatban, ahogy a belépett az életébe a férfi és lett belőle „komoly, felelősségteljes” szülő elveszítve ezzel mindazt, ami lelkesítette korábban. Ebben a pillanatban eszmélt rá arra is, miért tiltakozik ő még ennyire a családalapítás ellen.
Kata gyermekként így öntudatlanul is csak a kötelességtudatot élte meg, szívta magába és kisgyermekként egyetlen vágyat élt meg, hogy boldoggá akarta tenni édesanyját, aki mindig olyan szomorú, kedvetlen, energiátlan volt.
Az elfeledett vágyak életre keltek!
Mielőtt belevágtunk, Kata maga sem hitte volna, hogy képes lesz ennyire ellazulni és megjeleníteni bármit is a lelki szemei előtt, de a nyitottságát sikerült végig fenntartanunk, így nagyon őszinte tudott lenni végre önmagával is.
Miután az akkori történések energiáját újraírtuk, visszatértünk a kislány Katához, aki egyből kibökte, hogy festeni szeretett, nagyon jól rajzolt és ez mindig teljesen kikapcsolta számára a külvilágot és csak festett és festett.
Első lépésnek tökéletes volt!
