Vasárnap reggel van, még ez egy lassabb reggel, van időd… A kávédat kortyolod, hogy milyen jó is ez a nyugalom, egy pillanatra végigfut benned, hogy tényleg ennyi az életed? Milyen jó lenne ilyen nyugiban lenni, lassabban indítani a reggeleket, a Balaton partján egy kis pékséget nyitni, kiköltözni Spanyolországba… de egyből benyomul a fejedbe, mi vár rád holnap! A temérdek feladat, a leadási határidő a nyakadon, az informatikus nem hozta még a megoldást… a kávé is kihűlt közben, a gyomrod pedig összeszorult, már a vasárnapodat is elrontja az érzés, hogy holnap hétfő!
A munkahelyi kiégés jelei: velem így volt
Kontrolling vezetőként évekig így kezdődtek a heteim:
- Vasárnap délután már gombóc volt a gyomromban.
- Hétfő reggel és minden reggel is óriási erőfeszítés volt összeszedni magam és mosolyogva belépni az irodába, motiválni a kollégákat, nekik tüzet adni.
- Egyre kevésbé vonzott az újabb projekt, a lehetetlenek megoldása, mert már valahol a lelkem feladta, hogy megkapja rá az elismerést, amire igazán vágyott.
- Késő este estem be az ágyba, zakatolt a fejem, mi nem készült el, már nem maradt erőm semmire, amit szerettem.
- És egyre gyakrabban gondoltam: bárhol jobb lenne, mint itt.
Te talán már ki is számoltad, mennyi megtakarítás kellene ahhoz, hogy elmenj. Talán már böngészed az álláshirdetéseket. És közben egyre hangosabb a kérdés: miért nem megyek el végre?
Nem azt fogom mondani, hogy maradj. Azt sem, hogy menj. Hanem azt, hogy mielőtt döntesz, érdemes megnézni: a munkád elől menekülsz, vagy valami elől, amit magaddal vinnél a pékségbe, kávézóba, Spanyolországba is?
Miért olyan vonzó az illúzió?
Az álomban nincs határidő, nincs nehezen kezelhető kolléga, nincs az a feladat, ami már három hete ott fekszik az asztalodon. Az álomban csak a kávéillat van, meg a nyugalom.
Az illúzió azért működik ilyen jól, mert nem kell semmivel szembenézned. Nem kell kimondanod, hogy fáradt vagy, hogy hiányzik az elismerés, hogy régen nem érzed, hogy számítasz. Elég elképzelni, hogy egyszer majd máshol minden más lesz. Néha a jelent csak úgy bírjuk ki, hogy elmenekülünk egy másik helyre… én már kislányként kezdtem, minden lefekvéskor álmodoztam, imádtam olvasni és olyan könyvekbe menekültem, ahol a jó győz, a nő megtalálja az igaz szerelmet, ahol van egy kis feszültség, de a küzdés után mindenki elnyeri méltó jutalmát… Csak ebbe nagyon csúnyán benne ragadhatunk!
Ugyanis azt visszük magunkkal mindenhová, akik vagyunk. Ha azért ég ki valaki, mert mindent egyedül akar megoldani, a saját kávézójában is egyedül fog mindent megoldani. Ha azért fáradt, mert nem tud nemet mondani, a vendégeinek sem fog. A díszlet megváltozik, a minta marad.
A kiégés ráadásul olyan tevékenységben is utolérhet, amit korábban imádtál. Nem a tevékenység a hibás, hanem az, ahogyan csinálod: ha ott is mindent egyedül akarsz megoldani, ha ott is a megfelelés hajt, a szenvedélyedből is teher lesz.
A munkámból
Klári (valódi nevét megváltoztattam) akkor keresett meg, amikor már kiugrott a munkahelyi környezetéből és vállalkozó lett: kerámiákat kezdett el készíteni. Úgy másfél év alatt, mire hozzám került, már ebbe is belefásult. Ezen a ponton már önmagát is feladta… hogy lehet sikeres, hogy tudja-e egyáltalán ki ő és mit akar… és már a párkapcsolata is terhelődött. Együtt ránézve látta meg:
- olyan terméket választott, amire nincs is igazán kereslet,
- az ötlet nem is igazán volt a sajátja, csak egy kiállításon látott valakit, aki sikeresnek látszott ebben,
- nem szeretné a párkapcsolatát is emiatt elveszíteni,
- tulajdonképpen neki a vállalkozói lét nem illik a személyiségéhez.
Már ezek felfedésétől nagyon megkönnyebbült.
Menekülés vagy valódi váltás?
Van, amikor tényleg menni kell. Egy mérgező légkör, egy értékrendedet sértő döntés, egy pálya, amiből kinőttél. A két helyzet kívülről ugyanúgy néz ki: valaki felmond. Belülről viszont nagyon más.
Ha menekülés
- Azt tudod, mit nem akarsz, de azt nem, mit szeretnél
- A körülményeket hibáztatod: a főnököt, a céget, a kollégákat
- Ugyanez az érzés volt az előző helyeden is
- A döntés gyors megkönnyebbülést ígér
- A „bárhol jobb” gondolata hajt
Ha valódi váltás
- Van irányod, még ha nem is teljesen kirajzolódott
- Látod a saját részedet is abban, ami történt, vagy legalább sejted, hogy itt valami benned is létrehozta ezt
- Ez az érzés új, egy konkrét változás után jött
- A döntés ijesztő, de valahol mélyen nyugodt vagy vele
- Van egy hívásod valamire, még ha nem is elég konkrét
Ha többségben a bal oszlopban ismersz magadra, az nem azt jelenti, hogy maradnod kell. Csak azt, hogy a váltás egymagában valószínűleg nem oldja meg, ami most fáj.
Munkaundor: a munkát utálod, vagy amit a munkáról tanultál?
Egyszer este felhívott egy ismerősöm, és megkérdezte, milyen volt a napom. Lelkesen kezdtem volna mesélni, hogy dolgoztam, és milyen csodás volt látni, mekkora változáson mennek át az ügyfeleim. De el sem jutottam idáig. Ahogy kimondtam, hogy dolgoztam, rögtön jött egy lesajnáló megjegyzés, valami olyasmi, hogy „uncsi robotmeló, szóval szar volt”. Értetlenül ültem, mert az én világomban ez már nagyon nem így van. De régen én is pontosan így gondolkodtam.
A „munka” szóra annyi hiedelem, nézőpont és panasz tekeredett rá, hogy sokszor nem is a munkánkat utáljuk, hanem azt, amit róla tanultunk. Ismerős valamelyik?
- „Dolgozni kell. Aki nem dolgozik, ne is egyék.”
- Gyerekként láttad a szüleidet fáradtan, stresszesen, idegesen hazaérni, és levontad a következtetést: a munka szenvedés.
- Együtt nevetsz a többiekkel az „utálom a hétfőt” mémeken, mert elhitted, hogy ez nem lehet másképp.
- Újra és újra azt érzed, hogy nem becsülnek meg eléggé.
- Abból indulsz ki, hogy a cég kihasznál mindenkit, és csak rengeteg túlóra árán lehet karriert építeni.
- Csak szabadulni akarsz, ezért sehol nem maradsz sokáig, pattogsz egyik helyről a másikra.
Nézz rá a görcsre, a dühre, a fáradtságra, és kérdezd meg magadtól őszintén: honnan jött ez az érzés? Mikor éreztem először? Tényleg a munkát utálom, vagy valami mást? És mennyi ebből a tiéd? Sokszor úgy állunk be a közös panaszkultúrába, a berögzült mintákba, hogy észre sem vesszük. Ha felismered, hogy valami nem a tiéd, már egy belső döntéssel elkezdheted letenni: ez nem az enyém, nem az én terhem.
Két történet a kezelőszobából
Egy férfi egyetlen beszélgetés alatt rálátott arra, hogy a munkához való hozzáállása valójában nem is az övé. Gyerekként végignézte, ahogy az édesapja összeroppant a munkahelyi stressz alatt, és ebből szűrte le: a munka tönkretesz. Ezt a mintát hordozta magában évek óta, anélkül hogy tudott volna róla.
Egy nő hosszú évek óta utálta a munkáját, mindig valami másról álmodott, de sosem mert lépni. Sorra vettük a dobozokat, amelyekbe bezárta magát: hogy „ennyi idősen már nem lehet újrakezdeni”, hogy „nem értek semmihez, nincs semmi, amit mások ne tudnának”. Ma ugyanott dolgozik, de egy másik munkakörben, ahol jobb a csapat, és jobban meg is becsülik.
A történeteket felismerhetetlenül, a lényegüket megtartva írtam le.
Nem a körülményeid, hanem a nézőpontjaid határozzák meg leginkább, hogyan éled meg a munkádat, és a nézőpontokat meg lehet változtatni. Mi van, ha a munkának sem kell a szenvedésről szólnia? Mi van, ha lehet örömteli, kreatív, a te kiterjedésed?
Négy kérdés, mielőtt felmondasz
- Mi az, ami most a legjobban fáraszt? Ne a munkát mondd, hanem a pontos részét: egy ember, egy feladat, egy érzés.
- Volt már ilyen az életemben? Ha igen, mi volt a közös a két helyzetben, a díszleten kívül?
- Mit remélek az új helytől? Ha a válasz az, hogy „végre megbecsülnek” vagy „végre nyugalom lesz”, kérdezd meg: most mi akadályoz ebben, és mennyi ebből rajtam múlik?
- Ha holnap minden maradna, de egy dolgot megváltoztathatnék, mi lenne az? Gyakran ez a válasz mutatja meg, hol kezdődik az igazi változás.
Ezekre nem kell rögtön válaszolnod. Elég, ha egy hétig magaddal viszed őket.
Én így teremtettem meg a kilépésem
2014-ben egy holdingszintű kontrolling vezetői pozícióból állítottak fel. Olyan elvi okok álltak a háttérben, amiket nem tudtam vállalni. Ha visszagondolok, előtte év augusztusában pont erről méláztam a kávém felett, csak épp nem volt elég pontos, ahogy bennem megfogalmazódott a teremtés. Látom most már azt is, hogy a biztonsági játékos bennem talán még most is ott ülne idegroncsként…
Én akkor még nem tudtam, mi jön utána, érzékeltem, hogy lesz letargia (nagyobb lett). Azt viszont tudtam, miért megyek és milyen életet szeretnék élni, milyen belső értékek mentén. Végigjártam az El Caminót, abban a reményben, ott majd biztosan rátalálok Önmagamra és megjön a tuti! Nem jött, ez is csak egy illúzió volt. De ott megtanultam, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam volna, hogy nyitottabb vagyok másokra és bármilyen helyzetben talpon maradok.
„Az utam mindig a talpam alatt van.”
Nem kell keresned az utad, azon jársz!
Az első lépés
Ha szeretnéd, nézzük meg együtt
Nem fogom megmondani, hogy maradj vagy menj. Abban segítek, hogy lásd, mi áll a hétfő reggeli gombóc mögött, és a döntésed már ne fáradtságból, dühből vagy hirtelen indulatból szülessen, hanem ebből a tisztánlátásból.
Az első lépés egy alkalom. Ha előbb kérdeznél, írj nekem, 1 munkanapon belül válaszolok. Ha a munkáddal kapcsolatos elakadásokról többet olvasnál, a Munkahelyi kiégés oldalon találsz róla.
Gyakori kérdések
Mik a munkahelyi kiégés jelei?
Gyakori jel, ha már vasárnap gombóc van a gyomrodban a hétfő miatt, reggelente óriási erőfeszítés összeszedni magad, a korábban kedvelt feladatok sem vonzanak, és este már semmire nem marad erőd. Sokszor ehhez társul az érzés, hogy hiába teszel bele mindent, nem kapod meg az elismerést, és hogy bárhol jobb lenne, mint itt.
Honnan tudom, hogy munkaundor vagy kiégés?
A munkaundor sokszor még csak kedvetlenség, ami hétvégén vagy szabadságon átmenetileg oldódik. Ha már a pihenés sem tölt fel, ha alvászavar, testi tünetek vagy tartós kimerültség is van, az több annál. Ilyenkor érdemes orvoshoz is fordulni.
Fel kell mondanom, ha már nem szeretem a munkámat?
Nem feltétlenül. Előbb érdemes megnézni, pontosan mi nem működik: a feladat, a környezet vagy valami benned. Van, hogy egy váltás a jó döntés, és van, hogy egy kisebb változás is elég.
Miben tudsz segíteni egy ilyen helyzetben?
Önismereti és életvezetési tanácsadással abban, hogy tisztábban lásd, mi áll a kedvetlenség mögött, és a döntésed ne fáradtságból, dühből vagy hirtelen indulatból szülessen. Ha kéred, a beszélgetés mellé energetikai kezelés is járhat.