Este kilenckor még mindig a laptop előtt ülsz és megpróbálod megcsinálni azt a feladatot, amit tulajdonképpen a kollégádnak kellett volna. Otthon te emlékszel minden születésnapra, te szervezed a hétvégét, te hallgatod meg mindenki baját. És mégis, valahol mélyen ott az érzés: nem vagyok elég jó.
Két álarc, ugyanaz az arc
A bizonyítási kényszer ritkán mutatkozik be a saját nevén. Sokkal inkább szorgalomnak, odaadásnak, felelősségvállalásnak látszik. Két álarca van, amit a leggyakrabban látok:
Az első álarc: a munkában
Tizenkét órás munkanapok, ki nem vett szabadság, mindig igen a plusz feladatra, sőt még azt is megoldod, amit nem is adtak ki számodra. Folyamatosan hajszolod magad, nem azért, mert ennyi munka van, hanem mert valahol azt reméled, végre elismerik, jó vagy. Talán már felismerted, hogy a főnöknek, a kollégáknak, a szüleidnek, vagy egy exednek akarsz még bizonyítani, de mintha ez sohasem érkezne meg, csak egy örök, el nem érhető cél marad.
A második álarc: a kapcsolataidban
Sokkal többet adsz, mint amennyit kapsz. Előre kitalálod, mire van szüksége a másiknak, és megadod, mielőtt kérné. Ha egyszer nem tudsz segíteni, bűntudatod van. A mélyén ott a remény: ha elég sokat adok, végre elég leszek ahhoz, hogy szeressenek. Talán észreveszi végre, hogy milyen sokat adtál és te is kaphatsz valamit viszonzásul.
A kezelőszobából
Egy hölgy azzal kezdte, mennyire elege van abból, hogy a gyerekei átnéznek rajta, és a férje is semmibe veszi. Otthon káosz és rendetlenség, a kéréseire senki nem figyel. Esténként csak beesik az ágyba, és úgy érzi, az élete örökös robotolás, a munkában és otthon is. A munkahelyén ő a kedves, a mindent megoldó, a mindent fejben tartó, a legmegbízhatóbb kolléga. Csak éppen elfogyott.
Ő mindkét álarcot viselte egyszerre. Minél többet adott, annál kevésbé látták, és annál jobban hajtotta magát, hogy végre észrevegyék.
A kettő ugyanarról szól. Arról az érzésről, hogy önmagadban, úgy, ahogy vagy, nem vagy elég értékes. Az értéket meg kell szolgálni.
Honnan jöhet ez az érzés?
Nincs egyetlen válasz, és nem akarok mindenkit egy kalap alá venni. Amit a munkám során gyakran látok, hogy sokaknál a gyökér a gyerekkorig nyúlik vissza. Lehet a háttérben például:
- hogy fiút / lányt vártak helyetted, és valahol mindig azt érezted, pótolnod kell valamit,
- hogy csak akkor figyeltek rád, amikor teljesítettél: jó jegy, verseny, dicséret,
- hogy korán felnőttnek kellett lenned, és vigyáznod másokra, akik helyett te lettél erős,
- hogy a szeretetet feltételhez kötötték: „ha jó leszel”, „ha ügyes leszel”.
Ezt sokszor nők hozzák magukkal, de egyáltalán nem csak ők. És nem az a cél, hogy bárkit hibáztassunk. A cél az, hogy lásd: amit ma magadtól elvársz, az nem feltétlenül a te mércéd.
Az én történetem
Életem nagy részében én is folyton bizonyítani akartam, hogy értékes vagyok, a munkában és a magánéletemben is. Mindig a kihívások éltettek, és ezekből egyre nagyobbak kellettek, mert az előzőek nem érték el a kívánt hatást, így időnként túl sokat és túl nagy terheket vállaltam. A mélyén valójában azt szerettem volna végre érezni, szeretnek, és értékes vagyok, ahogy vagyok.
A napokban ezzel a témával dolgozva, egy erős meditációban érkezett meg hozzám ez a megerősítés, ami azóta a belső mantrám lett:
„Értékes vagyok. Értéket adok. Értéket kapok. Értékelnek.”
A sorrend számít: először az, hogy értékes vagy.
Ma is szeretek adni, és ma is sokat dolgozom. Értéket adok a világnak, a hozzám fordulóknak, a páromnak. A különbség az, hogy már nem azért, hogy magamat meggyőzzem. Hanem mert szeretek adni és van mit adnom.
Mi változik, amikor már nem bizonyítasz?
Nem leszel lusta, és nem leszel önző. Ettől szoktak a legjobban tartani. Ami változni szokott:
- Tudsz nemet mondani, bűntudat nélkül, mert a nem már nem az értéked elvesztését jelenti.
- El tudod fogadni a dicséretet és a segítséget, nem kell azonnal visszafizetned.
- A munkád minősége nő, mert nem a félelem hajt, hanem a kedv és a kíváncsiság.
- A kapcsolataid kiegyensúlyozottabbak lesznek, mert már nem egyedül cipeled őket.
Egy kérdés mára
Ha csak egy dolgot viszel magaddal ebből az írásból, legyen ez a kérdés. Tedd fel magadnak ma este, és írd le a választ:
Kérdés mára
Ma mit tennék másképp, ha nem kellene bizonyítanom semmit?
Lehet, hogy csak annyi, hogy hatkor becsukod a laptopot. Vagy hogy egyszer te kérsz segítséget. Kicsiben kezdődik.
Az első lépés
Ha magadra ismertél, nézzük meg együtt
Nem az a cél, hogy kevesebbet adj vagy kevesebbet dolgozz. Abban segítek, hogy lásd, honnan jön a hajtás, és hogy a döntéseidet már ne a bizonyítási kényszer hozza meg helyetted.
Az első lépés egy alkalom. Ha előbb kérdeznél, írj nekem, 1 munkanapon belül válaszolok.
Gyakori kérdések
Honnan tudom, hogy nálam bizonyítási kényszer van?
Gyakori jel, ha nehezen mondasz nemet, bűntudatod van, ha pihensz, és a dicséretet inkább kényelmetlennek érzed, mint jólesőnek. Ha ezekből sokra ráismersz, érdemes ránézni, mi hajt.
Ez azt jelenti, hogy kevesebbet kell dolgoznom?
Nem feltétlenül. Sokan ugyanannyit dolgoznak utána is, csak másból: kedvből és kíváncsiságból, nem félelemből. Ettől a munka is könnyebb lesz.
Online is beszélgethetünk erről?
Igen, a beszélgetések online ugyanúgy működnek, mint személyesen.