Miért nem megoldás az elmenekülés?
Az elmenekülés sosem megoldás, ahogy már biztosan te is tapasztaltad, az élet addig nyomja az arcodba a témát, amíg meg nem oldod…
Andrea története
Andrea 40-es évei végén járó hölgy, összeomlott az élete, ő fogalmaz így… a férje megcsalta, az egész házasságuk alatt mint kiderült többször is, a váláson túl most úgy érzi, fogalma sincs ki ő valójában…
Ahogy meséli a történetét, kiderül, hogy édesanyja egyedül nevelte őket testvérével együtt, és nagyon nem foglalkozott velük, vagy amikor mégis, akkor a testvére kapott minden figyelmet, szeretetet, és neki, mint az idősebbik gyermeknek, nagyon korán kellett felnőnie. Ezért egyszerűen az első férfival elmenekült otthonról 17 éves korában. Nem igazán tudta MIT SZERETNE, ahogy azt sem, KI IS Ő VALÓJÁBAN, csak azt tudta, hogy onnan el kell menekülnie…
Sándor története
Sándor a születési családjában kitaszítva érezte magát folyamatosan, soha nem volt elég jó, legfőképp az édesapja elismerésére vágyott volna, de az elérhetetlen volt… Egy gyülekezetben kötött ki, ahol azt hitte, végre elfogadják, szeretik… Míg ott is kiközösítették.
Sok-sok hasonló történettel találkoztam már, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian ismerünk hasonló sorsokat. Sorsokat, amikor a fájdalmat hozó élethelyzet után valaki egy éles váltással hirtelen beleugrik egy házasságba vagy elmenekül egy közösségbe, akár egy spirituális közösséget, egy mestert is sokan keresnek ilyen élethelyzetben.
Mindkét történetben éhezett a belső gyermek, éhezett a szeretetre és a gyógyulásra, azonban ehelyett a sebzett lélek csak újabb és újabb sebeket kapott.
A múlttal való szembenézést egyszerűen nem úszhatjuk meg, bármennyire reménykedünk is, hogy az "új család", vagy a családot helyettesítő spirituális közösség kiszolgálja a hiányaimat, NEM FOGJA!
A BELSŐ GYERMEKET KELL GYÓGYÍTANI.
