Miért nem változik meg a párom?
Sokan keresnek meg azzal a szándékkal, hogy segítsek nekik abban pl.: legyen jobb a párkapcsolatuk, vagy épp az ex-feleséggel jó lenne végre békében élni. Amikor azonban megfigyeled a szavakat, amik elhangzanak, pont az ellenkezőjét hívják be az életükbe nap mint nap, sok ezerszer elismételve…mert a szavak csak azt erősítik, hogy „ő nem képes megváltozni”.
Amikor mi magunk állunk a változás útjába
Fiatal férfi ül velem szemben, beszélgetünk az éppen aktuális témáiról. Nagyon szeretne változtatni az életén, szinte ki akar törni, magasra akar jutni, jobban akar élni, gazdag akar lenni. Mindig ide térünk vissza, hogy a jelenlegi nem jó, mondhatni mérhetetlenül szar, kevés… szétfeszül… érzem az izmait, az idegeit, még az asztal túloldalán ülve is, ahogyan ő veszettül AKAR!!! Nem lát tőle semmit tisztán, a jelenben kapkod, kihez fusson, hogyan döntsön. Hisz megannyi rossz döntést érez már a háta mögött. VÁLTOZÁST AKAR.
Aztán egy pillanatra szóba kerül az exbarátnő. És mint a vízözön, árad belőle végtelenül történetek sora, hogy mit követett el a hölgy ellene, hogyan tol ki vele hétről-hétre még mindig. Kicsúszik a száján: SOSEM FOG VÁLTOZNI SEMMI.
Hasonló történet zajlik egy másik találkozón, édesanya panaszkodik az ex-férjére. Más szavak, más körülmények, a felszínen ugyanakkora AKARÁS, hogy boldog élete legyen a gyermekeivel, de ugyanaz az ENERGIA a mélyben: ő, a volt férj sosem fog megváltozni!
Felismerni, ami van
Ez egy energia, amely BESZILÁRDÍT. Érzed te is, hogy a felszínen zajló folyamat, kívánság, vágy, nevezhetjük akár színjátéknak is, mennyire nem azonos a mélyben meghúzódó minőséggel? A felszínen a változás akarása, a mélyben pedig a besűrítő, beszilárdító ellenálló energia. Amelyhez mindketten foggal-körömmel, saját boldogságuk árán is ragaszkodnak, nem tudják elengedni. Fontosabb cél a másik kárhoztatása, a sérelmek felemlegetése minden lehető fórumon, időben, és közben észre sem veszik, hogy ezzel belülről emésztik fel magukat.
És beszilárdítja magát ebbe az állapotba. Mert mindaddig, amíg én, te, mi, ők nem engedjük meg, csak látszólag akarjuk a változást, nem jön össze. Csak képzeld el, amíg két kézzel szorongatod az egyik embered és nem ereszted, nincs szabad kezed, amit kézen foghat valaki más és boldogan elsétálhattok…
Lehet könnyed is a változás!
Megengedni a változást!
Hajlandó lennél-e tehát megengedni magadnak a TELJES változást? A teljes VÁLTOZÁST, beleértve azt is, hogy elengeded, amit eddig gondoltál és beszilárdítottál magadnak a volt férjedről, barátnődről?
És igen, mindez tetszőlegesen behelyettesíthető a főnöködre, anyádra, jelenlegi párodra is.
Milyen lenne nap mint nap úgy tekinteni rájuk, mint akit most látsz először?
Ha nem a tegnap fájdalma vezérelné a mai döntéseidet, milyen döntést hoznál akkor MOST?
