Az aha-csapda: miért nem elég megérteni?
Megérteni fejben, megérezni szívben, elengedni a testből – miért kell mindhárom ahhoz, hogy egy minta tényleg megváltozzon?
Nyolcévesen ki kellett állnod a színpadra, és belesültél a versikébe. Ma egy prezentáció előtt állsz a munkahelyeden, és újra és újra ugyanaz történik: elvörösödsz, dadogsz, legszívesebben elsüllyednél.
Közben pontosan tudod, honnan jön. Olvastál róla, talán egy podcastban hallottad, és ott, abban a pillanatban a homlokodra csaptál: aha, hát ezért. Megvolt az aha élmény.
Csak éppen a következő prezentációnál megint elvörösödtél.
Ha ez ismerős, nem vagy egyedül. Ezt hívom aha-csapdának.
Fejben: amikor megvan az aha élmény
Olvasol egy könyvet, és magadra ismersz benne. Vagy a párodra, a gyermeked működésére. A fejedben lejátszódik a folyamat: ezért működöm én így, ezért alakulhatott ki ez bennem, ez a régi történet okozhatta.
Ez az aha élmény értékes. Segít meglátni a mozaikod egy darabját. De ezen a szinten még csak az okokat fedezed fel. A változás ebből magától még nem jön létre.
Miért nem elég felismerni?
Amikor nyugodt vagy, még észreveszed, hogy bekapcsolt a minta. Változtatni viszont nem tudsz rajta, mert a tudatalattidban tárolt blokkok továbbra is működtetnek.
Stresszhelyzetben pedig még ennyi sincs. Összeveszel a pároddal, vagy a főnököd leordítja a fejed, és egy pillanat alatt visszazökkensz abba a három-, hatéves kislányba vagy kisfiúba, akivel az a történet megtörtént. Ott keletkezett a seb, és ott ragadt el. Ilyenkor nem te reagálsz, hanem ő. Kijön a sodrából, elragadják az érzelmek. A minta dolgozik.
A címke csapdája
A megértésnek van egy nagy kockázata is: könnyen címkét csinálunk belőle. „Ilyen vagyok, így működök.”
Innen nagyon könnyű beleragadni a hibáztatásba is. Aha, akkor ő nárcisztikus. Aha, ő elkerülő kötődésű. Apukám ezt okozta bennem, anyukám azt, a tanítónéni amazt.
Vagy valaki azt mondja, hogy a kapcsolatotok karmikus, ezért ilyen nehéz. Ha ezt elhiszed, még jobban bekötöd a mintát. Hiszen most már tudod, hogy te „ilyen vagy”, és még erősebben ebből fogsz működni. Akár ürügyként is kezdheted használni, vagy épp benne ragadhatsz, például a szüleid hibáztatásában.
A megértés tehát egyszerre lehetőség és csapda. Jó első lépés, csak ne ragadj itt.
Szívben: amikor az érzés is előjöhet
Amikor egyéni munkában, vagy akár vezetett hanganyagokkal továbblépünk a szív szintjére, feljöhetnek a hozzá kapcsolódó érzések is. A versikénél maradva: ott, nyolcévesen szégyent éltél át. Ez a szégyen érzésként eltárolódott, és ezzel lehet továbbmenni.
Itt már nemcsak az okokat látod, hanem a következményeiket is. Ha kitekintesz az életedre, láthatod, milyen működési stratégia jött létre belőle: kerülöd a nyilvánosságot. Ilyenkor jön az a pillanat, hogy atya ég, mit teremtettem ezzel.
Ez nem önvád. Ez visszakapott erő. Vissza tudod venni a felelősségét annak, hogy ebből a sebből milyen életforgatókönyvet írtál magadnak. És ami a tiéd, azt meg is tudod változtatni.
A szomorúság mögött
Itt nagyon fel tudnak jönni érzések. Olyanok is, amelyeket évek óta elnyomtál. Gyakran először a szomorúság jön, és mögötte megjelenik a düh.
A dühöt nagyon fontos megengedni. Nagyon sok gyerek elnyomja, és éveken, évtizedeken át tárolja. Ez idővel akár tartós fásultsággá, kiüresedéssé is válhat.
Vannak, akik még odáig sem jutnak el, hogy egyáltalán dühösek merjenek lenni a szülőjükre. Az egészet lefedik azzal, hogy „azért ő a legjobbat tette, amit tudott”. Lehet, hogy így volt. Attól még a te érzésednek is helye van.
Ez nem mindig fér bele egy órába. Van, amikor egy alkalom alatt előjön, és ki is tudjuk vezetni, és van, amikor a szívnek több idő kell. Ezért jó a Tisztánlátás folyamat: nem kell egyszerre kipörgetned magadból mindent.
A testből: amikor a test is elengedheti
Ha az érzelmi blokkok már oldottak, vagy házi feladatként megengedted magadnak, hogy kiordítsd magadból a dühöd (erre mindig adok házi feladatot), akkor jöhet a harmadik szint. Az energetikai kezelésekkel mindez a testből is ki tud oldódni.
Nagyon érdekes, ahogy kezelés közben érzékelhető: a test tényleg tárolta, amit átéltél, és most megkönnyebbülhet.
A testnek saját tudása van
A testnek nagyon sajátos tudatossága van, ami néha eltér a szívétől. A kettő akár ellent is mondhat egymásnak.
Az érzések néha félre is vihetnek. Állsz egy döntés előtt, és azt érzed: ezt a munkahelyet nem választom, nekem nem lenne jó. Holott sokszor csak egy félelem kapcsol be, mert ott rendszeresen prezentálni kellene. A versike és az átélt szégyen érzése újra dönt helyetted.
A kezelőszobából
Egy fiatal férfi azzal érkezett, hogy szinte szégyellte az arcát. A szívében azt érezte: senki ne érjen hozzá. Fájdalom és szégyen kapcsolódott hozzá.
Amikor kezelés közben a testéhez értem, a teste mást mondott. Éhezett az érintésre.
A szív és a test két különböző dolgot tudott róla. Mindkettő igaz volt, és mindkettővel dolgozni kellett.
A történetet felismerhetetlenül, a lényegét megtartva írtam le.
Az én történetem: hol van a piros gomb?
A harmincas éveimben vettem észre, és segítőktől is nagyon sokszor megkaptam: túlagyalod, kontrollálsz, férfias működésben vagy. Csak annyit kaptam hozzá, hogy ne agyalj túl, engedd el. Ezek a mondatok úgy csapódtak felém, mint az ostorcsapások. Címke lett belőlük, és csak dühöt váltottak ki belőlem, mert azt senki nem mondta meg, hogyan lehet kikapcsolni.
Először ellenálltam: de én nem is! Aztán ahogy figyeltem magam, láttam, hogy tényleg, bakker, ez mind kontroll.
Kezdtem megérteni, honnan jön. Bennem egy hároméves kislány ragadt meg, az öcsém születésénél, ahol valahol elvesztem. Annyira bizonytalan volt itt a világban, hogy kifelé egy nagyon erős páncélt épített magának. Kívülről mindenki azt hitte, milyen magabiztos vagyok, milyen határozott, mennyire tudom az utamat. Belül ez a kislány reszketett. Félt, hogy megtámadják, és félt, hogy lebukik: hogy amit kifelé mutat, az nem igaz.
Ez még mindig csak a megértés volt. Oké, én túlagyalós vagyok. Viccet is csináltam belőle, mert ez is egy megoldási mintám volt: rendben, de hol van az a piros gomb, amit megnyomok, és kikapcsol? Légy szíves, mutassátok meg, mert én is nagyon szívesen kikapcsolnám már.
De a minta még ott volt. Ezért nem találtam a gombot.
Ami aztán változott
Ahogy haladtam az önismeret útján, a belső gyermek munkával sikerült ezt a kislányt felnövesztenem, megnyugtatnom, szeretgetnem. Akkor már nem volt szüksége a páncélra. Sokféle meditációval kioldottam, és elengedtem a harcos amazon énemet is. Akkor még éveken át magamnak kellett megtalálnom az utat. Ma ezt az utat másoknak sokkal rövidebben tudom megmutatni.
Aztán egyszer csak bepottyant az életembe az Access Bars. Ott tényleg képes vagyok annyira ellazulni, hogy a testem és az agytekervényeim is végre megpihenhetnek. Megérkezett a testembe is az ellazultság. Egy sokkal tágabb, könnyedebb, kreatívabb tér.
És ami a legjobban meglepett: megjelentek olyan tulajdonságok, amelyekről azt hittem, nekem nem is elérhetők. Mindig azt hittem, hogy nem vagyok kreatív. Ma újra és újra rácsodálkozom, milyen ötleteim születnek, az élet bármely területén.
A piros gomb nem a fejemben volt.
Mi változik, amikor mindhárom szinten elengedsz?
Ami változni szokott:
- Stresszhelyzetben is van egy pillanatod, amikor te döntesz, nem a régi minta.
- A címke elengedi a kezed. Nem „ilyen vagy”, hanem választhatsz.
- Kevesebbet hibáztatsz, magadat és másokat is.
- Előjönnek olyan részeid, amikről azt hitted, nem a tiéid.
„Ahhoz, hogy el tudj kezdeni másképp működni, el kell engedni a mintát, szívből és testből is.”
Kérdés mára
Melyik az a címke, amit a legtöbbször mondasz magadra? „Én ilyen vagyok…”
Ma csak vedd észre, amikor kimondod. Nem kell megváltoztatnod. Elég, ha ma észreveszed, de lehet, hogy az is felbukkan az elkövetkező napokban, ahol ezt először magadra vetted.
Az első lépés
Fejben már sokat értesz. Menjünk tovább
Ha szeretnéd, hogy a szívedben és a testedben is megtalálja a helyét, gyere el egy alkalomra. A te történeteddel dolgozunk, a te tempódban.
Foglalj egy alkalmat, és kezdjük el. Ha előbb kérdeznél, írj nekem, 1 munkanapon belül válaszolok.
Gyakori kérdések
Ha már értem, miért működöm így, miért nem változik semmi?
Mert a megértés a fej szintje. A minta érzésként és a testedben is tárolódott, ezért ott is el kell engedni.
Rossz, ha címkét teszek magamra vagy másokra?
Nem rossz, csak kevés. A címke megmagyaráz, de be is zárhat. Használd kiindulópontnak, ne végkövetkeztetésnek.
Egy alkalom elég?
Van, amikor egy alkalom alatt is sok oldódik. Van, amikor a szívnek több idő kell. Erre való a Tisztánlátás folyamat.
Mit tudnak adni a cikkek és a hanganyagok?
Segítenek meglátni a mozaikod egy darabját, és előkészítik vagy kiegészítik az egyéni munkát. Az egyéni alkalmon a saját történeteddel dolgozunk.
